szerintem nem maradunk magunkra, az nem lehet, Virág sem marad

Szia Gigi
... az ilyes gondolatok engem már régóta foglalkoztatnak - ha eljön az idő, jól viseljem.
Volt régen egy barátom, mikor kiderült, hogy rákos az emberek (barátok, távolabbi rokonok) ösztönösen távol tartották magukat Tőle. Féltek vagy nem tudták, hogy miként viselkedjenek vele.
Ezért ha "Virág" még nem sok embernek mondta el - hát ne kürtölje szét (szerintem).

Priv. A barátomat - bele egyezésével - az utolsó napokig látogathattam a kórházba. (csak a felesége és én)

Lehet, Kalimpa, hogy nem jól fogalmaztam. Persze, lehet mellettünk valaki, aki fogja a kezünket. A születésnél eleve nem vagyunk egyedül. Csak arra utaltam, hogy magunknak kell megvívni belül a csatákat. És az éppen nem mindegy, ebben ki hogy viszonyul hozzánk.

Szia Boni, igen, én is ismerem ezt, mintha bizony fertőtő lenne. És hát nyilván vannak, akiknek önvédelem, nem akarják önmaguk esetleges jövőjét látni.
És, bár ilyesmiről is érdemes tán beszélni, ezt az írást más váltotta ki. Ezzel együtt, azt hiszem, alkalmas volt gyorsterápiának.

szerintem 'hervadó' állapotban sokkal érzékenyebbek vagyunk a külvilágra és talán kritikusabbak is vagyunk. És aztán később kiderül, hogy valójában a nagy részét csak kivetítettük, a félelmeink vetítették a másikba, és aki számít, akinek a véleményét meg kell hallanunk, aki adni tud az ott van velünk, a többi pedig nem érdekes, valójában fogalmuk sincs hogy nyúljanak virághoz, hogy a szirmai le ne essenek, de annyira nem érdekli őket, hogy megnézzék hol érhetnek hozzád. Lehet, hogy zagyva lett, de a lényeg légy elnéző velük

Leontopodium, nem lett zagyva, értelek. :)

Elnéző vagyok, csak a lélekgörcstől valahogy szabadulnom kell, amit a részvétlenség okoz.

Egyedül vagyunk - néha így érzem...

Te is, Evalajos?

Gigi van olyan teher, amit nem lehet megosztani. Azt viselni kell, de a többiből nyugodtan adhat "Virág" akár nekem is. Aki nem vesz át ilyenkor az úgysem számít.

Sokszor igen egyedül, de nem egészen így van ez kitalálva. Az egyedüllétet sokszor mi rendezzük, mert szívósan bezárkózunk és ez nagyon jól olvasható és értelmezhető mások számára, talán még i magunk sem tudunk róla, de mások érzik. Ha nem akad valaki, aki észreveszi, hogy bár a jelek azt mutatják el innen, mégis itt kéne maradnom, mert szükség lehet rám akkor tényleg egyedül maradsz. Vagy eltértem a tárgytól? nem erről beszéltetek?

Köszönöm, Papus. :))

Alighanem tartozom neked egy méllel. :D

Ez is benne van, Leontopodium. (Csak ne lenne ilyen bonyolult neved. :D)

"muszáj" volt mégecccer és lassabban....
tehát hogy: nem elég a magam baja még a megjátszós/együttérzős ill. közönyös érdeklődését is el kell-e viselnem?????
- NEM (már ha szabad vagyok)

"Megkűzdeni a magam terheivel"= csakis a magaméval foglalkozom! azaz a rámpakoltakat leteszem vagy visszaadom oda, ahonnan kaptam! Ez nagyon nehéz - magabiztosan elkülöníteni azt, ami az én saram, és "nem felvenni", ami a másé. Senkinek a véleménye, részvéte, közönye nem számítana, ha erre képesek volnánk.
Amúgy a közöny, a részvétlenség szerintem is a legsebezhetőbbek álarca, védekezése. A mások felé KIMUTATOTT érzésekhez bátorság kell!

Gigi, olvastalak a negyedórás "beugrásom" idején, most elgondolkozom rajta. Ha segített terápiásan az, hogy leírtad, akkor nem volt hiába. A közöny a legszörnyűbb, manapság érzéseket kimutatni sokszor nem szabad, mindenáron cool a divat. Az érzékeny embereknek ez elviselhetetlen. Teljesen így érzem!!

szerintem az a lényeg, hogy Virág azokra figyeljen, akiket őszintének érez, és akiknek szeretetében bízhat :)
a többit ki kell lomtalanítani...

Boni, így már értem. Köszi. :))

Anemone, igazad van, de ehhez tán nem vagyok még elég bölcs.

Georgia, köszönöm, hogy értékes idődet rám fordítottad. :))

És hát igaz, sajnos, manapság már minden olyan más. Nem ehhez tartozik ugyan, csak erről jut eszembe a barátság. Régen egy valódi barátság kitartott egy életen át. Amikor a tartós fogyasztási cikk se csupán 4-5 évre készült. Ma már sokszor a barátság se tartósabb, mint egy hűtőgép. Bár én személy szerint azért még reménykedem barátságban...

Natinha, igaz, csak nem mindig megy egyből. Ilyenkor jó egy terápiás írás. :)) (No és egy baráti váll.)

15. Egyfelől ez is van. Nagyon nehéz megtalálni azt, hogy vagány is maradjon az ember, legalább annyira, amennyire neki tetszik, meg vállalja az érzelmi működését is. Másfelől meg nagyon jellemző duma mostanában az, hogy semmi sincs ingyen. Aki egy bajával egyedül maradt (és egyedüllét alatt nem azt értem, hogy nincsenek haverjai, nem jár emberek közé, hanem egy elemibb dolgot, mintha az anyja eldobta volna, olyasmi érzés), az úgy érzi ebben a közegben, mintha valami luxusra vágyna, és kiröhögnék ezért. Mint a gyerek, aki traktorgumi méretű csokitortáról álmodik. Mintha az ilyen dolgok egy platform lennének a teljesen alap szeretettel, nem tudom, érthető-e. Nekem két hete volt ilyenem, mikor kihúzták a fogamat, ami eleve kicsit cikornyásabb cucc volt, mint aminek elsőre hangzik, meg hétvége, egyedül a koliban, na akkor voltak ilyen depresszív meglátásaim. Hétfő délutánig olyan voltam, mint akit összevertek, és kiröhögnék, ha megmondaná, úgyhogy hallgatnia kell.
És tudjátok az a legviccesebb, hogy ha rámjön, hogy nosza, ez is részem, beszéljünk róla, akkor megkapom, hogy érzékeny vagyok. Mert nem egy papírdíszletnek látom a világot? Hát ennyire szerintem abszolút nem luxus érzékenynek lenni. Én csak azt tartom gáznak, ha valaki annyira érzékeny, hogy már mimóza, tehát nincs tartása elviselni az általa érzékelt világot. De az se úgy gáz, hogy kínos, hanem nagyon nehéz úgy élni.

Érdekes dolgokat fejtegetsz, Viorica. (Jobb, mint maga a post. Már ezért megérte megírni.)
Igen, mimózaként valóban nem könnyű.
Különben meg most értettem meg valamit, legalábbis úgy érzem. Az egyik fajta közönyre kaptam magyarázatot. Köszi. :)

Kedves Gigi!

A kapcsolatoknak annyiféle intenzitása lehetséges, akár még a legbennsőségesebbek között is. Aztgán anyyiféleképp akarnánk hirdetni vagy takarni érzéseinket és bizony a legnagyobb tisztesség mellett is megesik, hogy nem találkoznak ezek. Van, amelyiken okkal szomorkodunk, van, amelyiken nem, és mégis

Hát valahogy így van ez, Bo. Néha jobb lenne érzelmek nélkül.

Hogy hervadozom......ez természetes az én koromban........fiatalon még a kalapomat pisáltam le, most már csak a cipőmet tudom......Virág elvtárs s.k.

virág et, te nagyon hüjje:-)))
hát tedd a cipőd mellé a kalapod:D

Csatlakozom Rasidhoz. :DDD

:)

Komoly tartalma van a postod gondolatainak, Gigi! A kommentekének is.
Ha jól értem, nem magadról beszélsz, hanem egy helyzetről, állapotról. Persze ezt kár kérdeznem, hiszen Virágról van szó...
De a pozitivumot mindig meg lehet találni. Az Ember tragédiájának végmondata...

Szomorú dologról írsz, de engedd meg, hogy itt gratuláljak Rasidnak, fantasztikus a pasi!

Kedves Rasid elvtárs, érzem a kreatív megoldásokra való ösztönzését........de a leírás idézet volt.....

bár vannak szebb leírásai is a jelenségnek:

Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.

Virág

nnna.
ez, látod, szép volt.
dávid könyve?

csak nem igen tudom a 25-ös második feléhez fűzni:-)

Prédikátorok 12 5-
És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!

Ha már virágnyelv jó, ha tudjuk: a virág halála a gyümölcs születése.

"Virág tudja, hogy a bajban végül is mindenki magára marad, ahogy az élet nagy pillanataiban, születni és meghalni is egyedül kell" Igazad van gigi, már amennyiben egyre gondolunk. Életem összes nagy csatájába egyedül mentem és nyertem! Nyertem olyan értelemben is, hogy jobbá váltam tőle. A legnagyobb csata, amit a halállal kell vívnom, még hátra van. -Tudom, hogy meghalni nehéz, de nekem az is sikerülni fog :)

Kívánok Neked a halállal vívottnál kisebb csatát, és nagyobb sikert.

Jól érted, Gordon. És igaz, az élethez kell az optimizmus.

Árpapa, ez így igaz. Rasid hihetetlen. :))

Azt hiszem, egye gondolunk, 12szer. Köszönöm a jókívánságot, de egyszer nekem is meg kell küzdenem azt a csatát...

gIGIKÉM! éN EZT ÚGY OLDOM MEG, HA ÉRZEM IS? HAGYOM, NEM VIASKODOM MAGAMMAL. mINEK?? hOSSZÚ TÁVON MINDIG KIDERÜL AZ IGAZSÁG. a MAGAM IGAZSÁGA. nEM KÜRTÖLÖM SZÉT, HOGY NA UGYE? mAGAMNAK ELÉGTÉTEL. vOLT OLYAN FŐNÖKÖM, BARÁTOM, AKI CSAK
EGYET HALLGATOTT MEG. ÚGY ITÉLT. hOSSZÚ TÁVON AZ IGAZSÁG GYŐZ. KI KELL VÁRNI, BIRNI.DE IDÁIG EL KELL JUTNI, TÜRELEMMEL. nE CSATÁZZ, AZ IDEGÖLŐ. LAZICCS. kIVÁNOK HOZZÁ NAGY ERŐT, NEM VAGY TE AKÁRKI !! ÉS EZT ÖK TUDJÁK, NEHEZEN VAGY PÓTOLHATÓ, CSAK GYEGÉBB JÖHET, JAJ BOCSÁNAT, ADD ÁT VIRÁGNAK A VÉLEMÉNYEM.

Kalimpamama, köszönöm. :))

De ma már nincs pótolhatatlan ember. Legalábbis ami a munkahelyeket illeti.